A gyulafehérvári székesegyházban bemutatott szentmisén ma, június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén az Egyház felszentelő imája és Kovács Gergely érsek kézrátétele által áldozópappá szentelték a csíkmadarasi Czirják Ottót, a gyergyószárhegyi Ferencz Egon Józsefet, a kézdimartonosi Hosszu Norbert Lajost, a gyimesközéploki Kajtár Zsolt Lászlót és a deményházi Nagy Ferencet.
A csíkmadarasi, gyergyószárhegyi, kézdimartonosi, gyimesközéploki és deményházi zarándok hívek és a papok újra megtöltötték a gyulafehérvári székesegyházat, itt voltak a csíkszeredai főegyházmegyei ministránstábor több, mint 100 résztvevője, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai, falusfelei. A zenei szolgálatot a szeminárium scholája látta el.
Kovács Gergely érsek ünnepi homíliájában kiemelte, hogy “a papot Isten választja ki, Ő hívja meg szolgálatára.” Majd Karl Rahnert idézve hozzátette: “Csak az imádkozó pap lehet hívő pap, és a hit örömének hirdetője”. A érsek Isten Szolgája Márton Áron püspököt idézve a papi életben megjelenő élő hit szükségszerű jelenlétének megőrzésére hívta fel a papjelöltek figyelmét, utalván Márton Áron 1968-as papszentelési beszédére: “Hogy milyen a pap egyéni élete, és eredményes-e működése, azon múlik, mennyire élő a hite. Ha élő hite van, kiverődik az életén Krisztus magatartása. A hit fogja segíteni és ad erőt neki, hogy hűséges legyen Krisztushoz.” Majd idézve hozzátette: “A világ olyan képet alkot Krisztusról, amilyennek Őt bennünk látja.” A főpásztor személyes kérést is intézett a szentelendőkhöz: “»Sacerdos est alter Christus« hallottátok sokszor a szemináriumi évek alatt. Szívemből kívánom: legyetek Krisztus képmása! Amikor rátok néznek az emberek, lássák bennetek és szolgálatotokban Krisztust.” A szentelő érsek homíliájának végén a papjelölteknek hármas lelki ajándékot adott, illetve kért: főpásztori áldását, a hívek imádságát, valamint “az aranyrózsás csíksomlyói Szűzanya” oltalmát.
A homília és a szentelendők ünnepélyes ígérettétele után a Mindenszentek litániája alatt a szentelendők leborultak, a hívek pedig térdelve imádkoztak, majd a kézrátétel és a felszentelő ima következett. A papjelöltek egyenként a szentelő püspök elé térdeltek, ő pedig két kezét fejükre téve csendben imádkozott, átadva számukra a lelki hatalmat. Utána a nagy számban jelenlevő papság is sorban a szentelendőkhöz járult és kezüket azok fejére téve kérték Isten áldását.
Az újonnan felszentelt papok kezeinek krizmával való megkenése után a papi módon viselt stólába és miseruhába való öltöztetésre került sor, átvették szolgálatuk liturgikus eszközeit – a paténát és a kelyhet – Isten népének áldozati adományaival, a kenyérrel és a borral együtt.
Az új papok a szentmise áldozati részét már a felszentelő püspökkel együtt ünnepelték, koncelebráltak.
A szentmisét követően az újonnan felszentelt papok a főpásztortól megkapták első szolgálati helyükre vonatkozó kinevezésüket. Kovács Gergely érsek Czirják Ottót a kolozsvári Szent Mihály-plébániára, Ferencz Egon Józsefet a nagyszebeni Szentháromság-plébániára, Hosszu Norbert Lajost a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániára, Kajtár Zsolt Lászlót a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániára és Nagy Ferencet a baróti Szent Adalbert-plébániára nevezte ki segédlelkésznek.
A papszentelés magasztos szertartása a maga sajátos mozzanataival egyszerre rendítette meg és emelte magasba a lelkeket, jó volt ismét a teljesen – mintegy ezer emberrel – megtelt ősi székesegyházban együtt imádkozni, énekelni, ünnepelni.
Isten kísérje útjukat és tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennük!
Fotók: Balla László/LK Creativ ART Galéria