Október 23-án megemlékeztünk az 1956. október 23-i magyar szabadásgharc hőseiről. Ez alkalomból az Erdélyi Egyházirodalmi Iskola egyik szakosztálya tartott előadást, melyben bemutatta Tamási Áron életét és irodalmi munkásságát.
“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán, kisbirtokos, sokgyermekes székely földműves család gyermekeként. A kemény munkára már kicsi korától befogja édesapja, Tamás Dénes, de miután kilencéves korában pisztollyal ellövi a bal hüvelykujját, a szülők úgy határoznak, hogy taníttatni fogják, mert a nehéz fizikai munkát már nem lesz képes elvégezni. 1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába, majd 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumba. 1916-ban behívták katonának, 1917-ben hadiérettségit tett. 1918-ban megkezdte jogi tanulmányait, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább. Tamási huszonhat éves korában vándorolt ki Amerikába, itt indult be írói karrierje is, innen küldte haza kéziratait. Később ő is haza érkezik, és itt folytatja munkásságát. Tamási 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában temették el. Sírja a templomkertben található, melynek sírkövén a következő felirat olvasható: „Törzsében székely volt, fia Hunniának/ Hűséges szolgája bomlott századának.” A két háború között gyors egymásutánban jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közülük is az elsők között A szűzmáriás királyfi, amit javarészt még Amerikában írt, de csak hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette. 1953-ban jelenik meg Bölcső és bagoly című önéletrajzi regénye, amelyet három kötetesre tervezett, de betegsége közbeszól és csak az első rész készül el, amely a születésétől iskolás koráig követi az eseményeket.
Fotók: Molnár Balázs
